Egy nagyon sokoldalú hölgyet mutatok be nektek. Valószínűleg annak is fogok újat mondani, aki ismeri a tojásfestés világát. Kérlek olvassátok szeretettel a következő fotós riport alanyáról készült anyagot.
“Ez a szakma a szívünkben van benne.“
Balogh Ildikó tojásfestő Népművészet Ifjú Mestere díjas, népi iparművész. Ildo egy nagyon sokoldalú és tehetséges ember, aki első generációs tojásfestő és tojáskarcoló. Mesterségét 27 éve folyamatosan nap, mint nap gyakorolja és ezen idő alatt sok tanítványára volt hatással. A másik munkaszerelme az asztrológia. Az ehhez szükséges tudást 4 év alatt egy magánegyetemen sajátította el. Német nyelvet is oktat, jógázik, mandalákat rajzol, selyemkendőt fest. Nem lehet mondani, hogy unatkozna. 
figyelembe véve, hogy a végsőkig maximalista.
figyelembe véve, hogy a végsőkig maximalista.
Ildo egy visszahúzódó, félszeg gyerek volt, aki, ha az édesanyja festett, csak figyelt, de nem állt be dolgozni. 12 évesen egy rajzszakkörön tanulta meg a gombostűvel való festés technikát. Németországban látott először egy olyan szekrényt, ami telis-tele volt festett tojásokkal. Ahogy ott állt, a tulajdonos észrevette Ildo szemében a csillogást és ő ültette le festeni, addig nem állt fel az asztaltól, amíg nem sikerült teljesen egyenes vonalat húznia.
Hagyományos módon 2002 óta árulja a tojásait, ma pedig már az internet segítségével. Magyarországon főleg a húsvéti szezonban lehetett személyesen találkozni vele, főleg Hollókőn, Budapesten és Siófokon, de szinte az egész országot bejárta már. A kezdeti évek után a határon túlra és hódította meg Ausztriát, Németországot, Svájcot, az Egyesült Államokat és Olaszországot.
Hagyományos módon 2002 óta árulja a tojásait, ma pedig már az internet segítségével. Magyarországon főleg a húsvéti szezonban lehetett személyesen találkozni vele, főleg Hollókőn, Budapesten és Siófokon, de szinte az egész országot bejárta már. A kezdeti évek után a határon túlra és hódította meg Ausztriát, Németországot, Svájcot, az Egyesült Államokat és Olaszországot.
A tojásokon nincs minta előrajzolva, szabadkézzel fest és karcol mindent. Rájött arra az idő haladtával, hogy nem szereti a megkötéseket és az aranymetszés alapjait felhasználva készíti a tojásait. Az egyik kiállításon, amikor élőben karcolt a tojásra, egy műszaki ember odament hozzá és meglátta a marógép kábelét, mosolyogva megjegyezte, most már érti, hogy tud ilyen szabályos vonalakat karcolni, hiszen robot vezérelt a keze és jobban dugja el a kábelt, nehogy ezt más is észrevegye. :)
Büszke arra, hogy nagyon sok embernek tudta átadni a tudást és a szakma szeretetét. Vallja, hogy szükség van a szellemi leterheltségre. Ez a mesterség nagyon megviseli a kezet, ha az ember nem tartja megfelelően karban az ujjait. A tojás festése “nem nagy dolog”, viszont kitartónak kell lenni ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Talán arra a legbüszkébb, amit a 27 év alatt elért, valamint saját maga menedzselésére, és arra, hogy több lábon áll. A fekete festék receptjét megtalálni 10 évig tartott. Ildo bármilyen tudását szívesen átadja bárkinek, hisz nem a tudás a fontos, hanem a kitartás maga. Igyekszik minden nap dolgozni egy kicsit, hogy a gyakorlata ne vesszen el.
Mára elért életének abba a szakaszába, amikor nem az a lényeg, hogy mennyi helyszínre jut el a termékeivel, hanem a tudás átadása lett a legfontosabb. Nem tartja jónak ezt a mai online oktatási irányt. Az interneten olyan videókat vásárolhatunk, amiket egy hétig tudunk nézni és vagy megtanuljuk belőle, amit szerettünk volna vagy nem, Ildo szerint így elveszítjük a személyes kapcsolat varázsát, kicsit robotokká válunk.
Az "utas tojás" a kép jobb szélén középen, ez a csigavonalú festés, amikor elindulsz az utadon, de mindig visszakanyarodsz egy kicsit. Ildo csinálja talán a legszebben az országban, ez talán annak is köszönhető, hogy jobb és bal kézzel is ugyanolyan ügyes.
Vannak a tojásfestésnek modern változatai, de Ildo nem akar elmozdulni abból a népi irányból, amit elkezdett. Eleinte a Hagyományok háza szakértői azt várták el tőle, hogy a Malonyay-ban megjelent mintákat kövesse vagy menjen el múzeumokba és gyűjtse össze az ott megtalálható mintákat és azokat adja vissza a tojásokon. Malonyay Dezső, A magyar nép művészete című öt kötetes, összességében mintegy 1600 oldal terjedelmű munkájának első része 1907-ben jelent meg és 1922-ig készült el a további négy kötet. Ildo harcolta ki, hogy mindenkinek legyen egy stílusa ahhoz, hogy felismerhetővé váljanak az egyes tojásfestők egyedi alkotásaik. Olyan hivatásos tojásfestő, mint Ildo csak 2-3 van az országban, a többiek valamilyen főfoglalkozás mellett űzik tevékenységüket.
Saját bevallása szerint vannak nála kreatívabb emberek is, de Ildo a vonalas, “kocka” stílust vallja magáénak. Főleg az egyszínű tojásokat szereti, de kacsintgat a színárnyalatos festés irányába is, ami nehezen megvalósítható mivel nagyon sok időt venne el kikísérletezni a megfelelő színeket. Azért fontosak a színek és azok állandó minősége, mert az ügyfelek elvárják, hogy a különböző időben megvásárolt, de azonos stílusú tojások színei egyformák legyenek. Nehéz volt megtalálni azt a stabil tojásbázist is, ahol a tyúkok mindig ugyanolyan tojást tojnak, mert a tojás színe, foltossága, vastagsága, nagysága is befolyásolja a munka minőségét. A tojásgyűjtők az igényes alkotásokat keresik, mert ők ezeket egy olyan helyen tárolják, ahol fény nem éri őket, beállítják nekik az állandó hőmérsékletet és a tojások nem fakulhatnak ki az évek múlásával.
Ha valaki tojásfestésbe/karcolásba kezd először a hosszanti, majd a keresztvonalakat érdemes megtanulni egyenesen meghúzni. De mivel a tojás nem egy síkfelület, ezért sok gyakorlást igényel, mert a húzó kéznek és a tojásnak is van egy íve és közben forgatni is kell a tojást. Akkor lesz szabályos egy minta, ha mindig a távolság felére húzzuk az újabb vonalat, majd annak a felére stb. Ezért a bonyolultnak tűnő minták is “könnyen” kivitelezhetőek. Lelkiállapottól is függ mennyire sikerül egy-egy vonal. Az "S" méretű tyúktojások állnak kézre a legjobban. Próbált már emu tojást és struccot is, de Ildo inkább a sok kicsi tojást favorizálja.
A földi bodzához vagy gyalogbodzához ha rézgálicot raknak, akkor zöld felé megy el, ha vasgálicot akkor a kék felé tolódik el a festék színe.
A földi bodzához vagy gyalogbodzához ha rézgálicot raknak, akkor zöld felé megy el, ha vasgálicot akkor a kék felé tolódik el a festék színe.
Hagyományos módon 2002 óta árulja a tojásait, ma pedig már az internet segítségével. Magyarországon főleg a húsvéti szezonban lehetett személyesen találkozni vele, főleg Hollókőn, Budapesten és Siófokon, de szinte az egész országot bejárta már. A kezdeti évek után a határon túlra és hódította meg Ausztriát, Németországot, Svájcot, az Egyesült Államokat és Olaszországot.
Eleinte az egyszerű munkáit zsűrizte a Hagyományok Háza, de Ildo hosszas küzdelmek árán elérte azt, hogy ne kritizálják a tökéletesen egyenes vonalait. Az volt az indok, hogy ilyet nem lehet kézzel csinálni, de idővel megszokták a precizitását. Ildonál mindennek, még a pöttyöknek is rendszere, szabályai vannak. Nagy zászlóvivőnek tartja magát, aki kitapossa mások előtt az utat, hogy a mögötte haladóknak könnyebb legyen. Bár sokszor ők aratják le a sikereket, de ő ezen csak mosolyog.
No és ilyen egy karcolt tojás átvilágítva.
